2013. május 7., kedd

Tizenegyedik rész - Csak ő meg én.


Cedric haza vitt, át öltöztem és beszélgettünk, de az álarcát még mindig nem vette le.Nem mertem kérdezni, inkább csak hallgattam, és bámultam a bátyám.Ültünk egymással szemben, mint két idegen.Az álarca nagyon idegesített, talán valami történt az arcával??Nem értem.
- Mennyi az idő?-törtem meg a csendet.
- Két óra.
- Nem vagy fáradt?
- Mi vámpírok,nem alszunk.Amióta Jeremy meg harapott,azóta egy szemhunyásnyit sem aludtam.-mondta
- Ez borzalmas, hogy bírod?
- Nem érzem hogy fáradt lennék, de azért nagyon ritkán el bóbiskolok, de az nem alvás.
Sajnáltam őt, sajnáltam hogy képtelen vagyok emlékezni, sajnáltam hogy nem tudtam hogy van egy bátyám titkon.Talán ez az, az üresség amit nem tölt ki semmi.
- Min gondolkozol?-kérdezte
- Semmin.-hazudtam
- Én most megyek,álmodj szépeket.-mondta-és ezzel a lendülttel ki ugrott az ablakomból.Mire kinéztem ő már sehol sem volt.Könnyek szöktek a szemembe, amit hagytam hogy le gördüljenek az arcomon.

*Másnap*

-Szia! Anabel itt van?-kérdeztem Tőle.
- Hello, Anabel és a többiek elmentek, akadt egy kis dolguk.-mondta
- Meg mondanád neki hogy kerestem?
- Jah,persze.-mondta
- Oké, kösz.-feleltem - elindultam, talán mentem vagy tíz lépést, mikor egy erős kar fogta meg a karom.
- Várj!
- Mit akarsz?
- Nézd, sajnálom amit  a bátyáddal tettem, de akkor még én sem ilyen vámpír voltam mint most.
- Jeremy, elvetted tőlem a bátyám, és azt várod hogy bocsássak meg?
- Nem,ezt nem várom, de azt igen hogy add meg nekem azt a tisztelet amit én.
- Rendben,most már mehetek?-kérdeztem
- Gyere velem.-meg se várta a válaszom, karon ragadott és be cibált az erdő mélyébe.
- Minek hoztál ide?-kérdeztem
- Mert akarom hogy meg békélj velem Alyssa.
Akarja?! Én is sok mindent akarok.
Jobbnak láttam nem szólni, féltem tőle, Anabel is azt mondta hogy ne bízzak benne.
- Miért félsz tőlem ennyire?
- Nem félek.
- Félsz, csak nem értem miért. Alyssa nem foglak bántani. Mondott neked valaki bármit is?
Meg ráztam a fejem, és szabadulni próbáltam, de nem engedett.
- Kérlek eressz el.-mondtam
A könnyek égették a szemem, nem értettem miért.Magához rántott, és simogatta a hátam, szorosan öleltem.Illata el kábított, úgy éreztem magam mintha szeretném őt.De az nem lehet, nem szerethetem őt.
Próbáltam kibújni karjai közül, de nem engedett el.
- Kérlek eressz el.-mondtam
- Alyssa miért rettegsz? Miért futsz előlem? - kérdeztem Jeremy
- Mert, miért barátkozzak meg egy olyannal aki a bátyámból vámpírt csinált? És már nem tekint a húgának, úgy látom, persze megértem hiszen szinte nem is emlékszem rá.-el csuklott a hangom.
- Hé, ne sírj.-mondta
Fel emelte óvatosan az állam és, gyöngéden cirógatta hüvelyk ujjával az arcom.Közeledett felém, hátrálni próbáltam, de földbe gyökerezett a lábam. Könyörgöm engedelmeskedj már!-parancsoltam gondolatban a lábamnak. De meg se mozdult.
Jeremy másodpercek múlva a számra tapadt, be bocsátást kért a a nyelvével a számba, hihetetlen de hagytam neki.Nem értem mi ütött belém, de mohón csókoltam őt, meg változom amikor vele vagyok.
el szakadtam szájától, és levegőért kapkodtam mintha a víz alól jöttem volna fel.
- Miért csókolsz meg már másodjára?-kérdeztem
- Mert.-mondta mosolyogva
- Válaszolj!
- Te se válaszolsz az enyémekre.-mondta
Elindultam újra másodpercek alatt előttem volt, egy közeli fához préselt kezeimet a fejem fölé szorította, és újra a számat csókolta.Már megint kezdi. Minél többször  csinálja ezt annál jobban enyhülni próbál szívem,de az én makacs természetem nem hagyja magát.
- Alyssa mi bajod velem?-kérdezi
- Nem volt elég indok?-kérdeztem
- De, de neked más bajod is van, csak nem jössz rá. Igaz?
- Nem.
- Hát jó, Anabel biztos tudni fogja.-mondta
- Azt kétlem.
- El engednéd a kezem? Mert már irtóra elzsibbadt.-szóltam rá.
- Persze.
Elengedte a kezem én pedig elindultam, sőt el rohantam előle.A nagy futás közepette el esetem és fel sértettem a lábam.Basszus!
Jeremy a vér szagára máris ott volt, szemei ragyogtak valóssággal. Te jó isten!
Fe l akartam állni de Jeremy nem engedett.
- Maradj nyugton Alyssa!
Le tépett az ingéből egy jó nagy darabot, és el szorította a vérző sebem.Láttam rajta, hogy nagyon nehezen bír magával.
- Szükséged van rá?
- Mire?-kérdezte
- A véremre.
- Mi?? Nem dehogy is.-mondta
- Látom rajtad, hogy szenvedsz.
- Alyssa nem fogok belőled inni, te ahhoz túl nagy kincs vagy.
- Rendben.

- Te meg őrültél Alyssa? Hagytad hogy le smároljon harmadjára is?- tört ki Anabel
- Nyugi már!
- Alyssa ne hagyd hogy ki használjon, és megalázzon, nem kell, hogy te is a kapca rongya legyél.-mondta
- Rendben van.
- Amúgy jól csókol?-kérdezte
- Te ...-neki vágtam a párnát.
- Na de most tényleg?
- Nagyon jól.-mondtam
- Ne olvadj,mert mindjárt el csöpögsz itt nekem.-mondta
- Jaj, hallgass- mondtam összefont karokkal.
Kopogásra lettünk figyelmesek, el nem tudtuk képzelni ki az, na persze nekem volt elképzelésem.Anabel rohant az ajtóhoz, Jeremy volt az.
- Hé Alyssa, téged keresnek.-szólt oda Anabel.
Fel tápászkodtam az ágyról és oda mentem Anabel mellé, Jeremy mosolyogva nézett rám.Miért mosolyog rám? Anabel kilökött az ajtóból majdnem hogy Jeremyvel estünk.
- Mit szeretnél?-kérdeztem
- Csak azt szeretném tudni, hogy nincs-e kedved eljönni velem két hét múlva a mi bálunkra?-kérdezte
- Hát, izé..de.-dadogtam.
- Remek, sok éhes vámpír lesz.-mondta
- Köszi a figyelmeztetést.
Fordultam az ajtó felé, Jeremy el kapta a kezem és magához rántott.
- Mond neked ez a mániád?-kérdeztem
- Csak amióta te itt vagy.-válaszolta vigyorogva
- Megtisztelő, de nem vagyok a balett babád amit pörgess!-rivalltam rá enyhén, amin csak mosolygott.
- Pedig szép darab lennél a kirakatba.-mondta rekedten
Ki kerekedett szemekkel néztem rá, le sokkolt ez az  egész erre ő felnevetett.
- Jeremy te totál hülye vagy!
- Hmm,lehetséges.
- Nem lehet, hanem biztos.
- Ne fecsegj annyit,most!-parancsolt rám.
Ajka az enyémre tapadtak, jobb keze a derekamnál időzött a bal keze meg a fenekemnél.Éreztem hogy Anabel kukkol az ajtóból,résnyire volt nyitva.Míg ezen elmélkedtem addig keze a pólóm alatt szorgoskodott, kikapcsolta a melltartóm, egyből el löktem.
- Ezt hagyd abba!
- Eddig fel se tűnt?- vigyorgott, majd eltűnt.
Fogtam magam és be mentem a szobába ahol a kukkoló éppen az ágyon ült és nevetett.
- Nagyon szexi a pali!-szólt
- Pali?- ezen felnevettünk mind ketten.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése