Anabel és én nagyon jól megértettük egymást.Nem is hittem volna, persze találtam benne valami furcsát mint a többiben, de akár mi furcsa is nagyon kedves és megértő ellenben a gonosz ribanc Freyával.Ezt még meg bánja, de úgy látom, hogy itt mindenkinek útjába van ez a némber.
- Ana, mióta ilyen Freya?-kérdeztem
- Hát amióta az eszemet tudom..vagyis inkább amióta ismerem ilyen.-mondta
- Értem.
- Ne foglalkozz vele,senki se foglalkozik vele.
- Jeremy igen.-ez véletlen kicsúszott a számon.
- Igen,ő eléggé foglalkozik vele.
Miért érzem azt, hogy az eléggé az nem jó.
Ana elküldött hogy szedjek néhány almát a sütihez,ki siettem a kertbe.A kosárt félig szedtem mikor erős karokat éreztem a csípőmön.Naná hogy Jeremy volt.
- Engedj el!
- Bocs.
- Mit keresel itt?
- Az én keretem,akkor jövök ide amikor akarok.
- Jaj tényleg,ha nem mondod nem jövök rá.-mondtam flegmán,
- Ne pimaszkodj Alyssa mert meg járod mint Freya.
Volt valami irtó perverz a hangjába,amiből azt szűrtem le hogy meg van az "eléggé foglalkozik vele" megfelelője.
- Ezt fenyegetésnek kéne vennem?-kérdeztem
- Igen,annak.
- Nem félek tőled,lehet hogy ez másnál bejön, de nem nálam.
- Szeretem az ilyen lányokat.-mondta rekedt hangon.
- Ne fárassz az ilyen macsó dumákkal,ezzel nem kenyerezel le.
- Alyssa tudom hogy bejövök neked.
- Jaj, ne képzelegj már.Nem jössz be,hagyj békén.
- Csak hogy tisztázzuk, hogy itt az én szabályaim szerint játszunk.
- Valóban? Bocs de én ebbe nem tartozom bele, velem nem játszol.
- Hidd el, hogy nem tudnál nekem ellenállni.Kívánnál, és nem tudnál el szaladni, mert nem állna szándékodba.
- Talán manipulálni akarsz? Mond kinek hiszed te magad?-kérdeztem
- Én kinek hiszem magam? Nos,ezt döntsd el te.
- Egy beképzelt hólyagnak tartalak Jeremy! Vissza vehetnél az arcodból.-tört ki belőlem.
- Valóban? Hát az arcomból nem fogok visszavenni.-közölte higgadtan
- Nem vagyok a babád, és nem is leszek, szóval ne irányítgass!
- Nézz a szemembe!
Kicsit játszani akartam vele,szóval a szemébe néztem.
- És most mond hogy mit gondolsz rólam.
- Egy tökéletes férfi vagy,és szeretlek.-mondtam
- Tényleg?
- NEM!
- Ez nem vicces Alyssa!
- Ó,de hogy nem, ha láttad volna hogy nőtt az egód.
- Alyssa! Hozd már az almákat!-szólt Ana
- Viszem már!-üvöltöttem vissza
Gyorsan ki futottam a kertből, és egyenesen a konyha felé vettem az irányt.
* Késő este*
Ian,Cody, Ana és én voltunk a szobába ami most jelenleg az enyém.Ian és Cody egész végig bohóckodott, Ana pedig engem faggatott.
- Jaj Alyssa, mi volt a kertbe? Azt ne mond hogy nem találtad a fát, mert azt nem hiszem el.
- Jeremy próbált "manipulálni"-rajzoltam az idéző jeleket a levegőbe.
- Manipulálni??
- Igen..azt mondta idézem: " Nézz a szemembe", és most mond mit gondolsz rólam.Mire én közöltem vele hogy tökéletes pasi és hogy szeretem, erre meg kérdezte hogy tényleg, mire én NEM...irtó vicces volt.
Ana arrébb cibált a sarokba, hogy a srácok ne hallják mit mond nekem.
- Ne játssz vele,kérlek..hidd el ő nem az akinek gondolod.
- Miért szerinted kinek gondolom?
- Nem tudom, de előbb utóbb a rabjává válsz.
- Kizárt.
- Mondott valami olyat ami, arra utal hogy ne játssz vele?
- Igen..azt mondta hogy ne játsszak vele mert megjárom mint Freya.
- Ezt mondta?-kerekedett el a szeme.
- Aha,ezt.Miért?Talán tudsz valamit?
- Nem,csak ahogy mi ismerjük Freyát ő ki is használta ezt.-mondta
- Egy jó tanács,NE SZERESS BELE!-mondta tagoltan az utolsó három szót.
- Nem fogok.
- Csak óvni akarunk a lelki csalódástól.
- Miféle lelki csalódástól? Nem értem.
- Hidd el jobb ha nem tudod!-Ian
Már nem értettem semmit, egyáltalán semmit.hiszen itt nem csak Jeremy a fura hanem ők is.Furán csillogott mindenki szeme itt,főleg Jeremyé.Néha komolyan félek tőle,de jobb nem kimutatni.Még azt hinné, hogy győztes mindenben,és mindenkit uralhat.Már pedig engem nem fog, nem vagyok a babája amit neki is meg
mondtam.
- Amúgy nem szeretnéd folytatni a sulit?-Cody
- Honnan tudod hogy ott hagytam?
- Jeremytől.Remélem nem baj, hogy tudok róla.
- Nem, amúgy nem szeretném.
- Miért?-kérdezték egyszerre.
- Alkalmatlan vagyok rá.
- Miért mondod ezt?
- Ti nem vagytok szomjasak?-tereltem el a témát.
- Jut eszembe,el kell mennünk, van még egy kis dolgunk.-mondta Ian.
- Ne aggódj,sietünk vissza.-súgta oda Anabel.
- Bejöhetek?-kérdezte a nagy egoista Jeremy
- A te házad,gyere.-válaszoltam
Leült az ágyra, én pedig feljebb húztam magam, még véletlenül se akartam hozzá érni.
- Most is félsz.
- Nem félek.
- Nézd, Alyssa nem akarod, hogy meg ismerkedjünk?-kérdezte
- Nem.
- Miért?
- Mert, nem akarok tőled semmit.Azt se tudom minek vagyok itt.
- Alyssa már meg mondtam, hogy itt az én szabályaim szerint játszunk.Ha én meg akarlak csókolni akkor meg csókollak.
- Az nem úgy megy.-fel pattantam az ágyról és az ajtóhoz rohantam.
- Nem mész sehova.-állt az ajtóba.
- Eresszel! Nem vagyok a tulajdonod.
A falnak nyomott és bezárta az ajtót,a kezemet a fejem fölé szorította, hogy még véletlenül se tudjam meg ütni.A lábaimmal akartam támadni, de azt is le szorította, teljesen a falnak szorított.
- Ezt nevezed manipulálásnak?-kérdeztem
- Majdnem-közölte rekedt hangon,.
- Eressz el-szóltam
- Addig nem,míg nem teszel eleget a kérésemnek.
- Mit akarsz?
- Csókolj meg!-utasított
- Nem!-törtem ki.
Egyetlen pillanat alatt lesmárolt, tudatába se voltam annak, hogy éppen a számon csüng.Vissza csókoltam,bár hamar rájöttem, hogy ezt nem kéne egyből el löktem magamtól.A szám még mindig bizsergett, de valahogy mégis tetszett amit kaptam.Nem néztem a szemébe, ki szaladtam a szobából és valahol messze kötöttem ki.Vissza értem a sulihoz,onnan sétáltam a lakásomra.Minden úgy volt, ahogy hagytam, ledőltem az ágyamra és csak a plafont bámultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése