2013. március 9., szombat

Első rész - Álomból rémálom

Minden reggel egyforma,fel kelek,lezuhanyzok és felöltözök.A nyakláncom ami anyukámé volt most az én nyakamba lóg.Meg igazítottam hajam,elegáns sminket kentem fel,majd kisétáltam a szobámból és a termem felé vettem az irányt.Első órám latin volt,fel ültem a pad tetejére és a legjobb barátnőmmel Sashaval beszélgettem.
-Tetszik az új szájfényed-mondta Sasha
Felnevettem.
-Nem új,csak ritkán használom..általában csak a szőlő rúzst veszem a kezembe.De ma kivételt tettem.
-Akkor már értem,miért olyan mintha most vetted volna.-mondta
-Mond csak Alyssa nem találod furának a nyakláncot ami a nyakadba lóg?-kérdezte rejtélyesen
-Mi furcsát találnék? Anyámé volt.-mondtam
-Nem tudom..Ne haragudj-mondta
-Nem haragszom,váltsunk témát inkább-mondtam
-Nincs kedved át jönni hozzánk este?-Sasha
-Sajnos nem érek rá,van egy kis dolgom.
-Értem,majd máskor-mondta csalódottan
Nem szeretem,mikor sajnálatból csinálják ezt.Jól vagyok,miért nem képesek fel fogni?
Meg kezdődött a latin óra,és én csak bámultam ki az ablakon.
"Mond csak Alyssa nem találod furának a nyakláncot ami a nyakadba lóg?,,
Furcsának?Miért? Csak Sasha szavai jártak az eszembe.Nem bírtam tovább,az óra felébe kiviharoztam a teremből.
-Ne feledd a nyaklánc megvéd mindenkitől! Szeretlek,kicsim.
-Ne anya,ne hagyj itt,kérlek! Anya!
-Én is szeretlek anya!-könnyeim csorogtak az arcomon. 
A mosdó kagyló két oldalán támaszkodtam,átkozott emlékek!Miért törtök rám folyton? Amióta elvesztettem a szüleim azóta gyötörnek az emlékek.Erősnek mutatom magam,de igazából nagyon gyenge vagyok.
Meg mostam gyorsan az arcom,és a pólóm szélébe töröltem.
-Minden rendben Alyssa?-Sasha
-Persze,csak szomjas voltam-mondtam
Nem szólt semmit,tudom nem hisz nekem...de jobb is hogy nem kérdez.
-Mr.Taylor keres téged-mondta
-Rendben,hol van?
-A latin teremben.-Sasha
Meg igazítottam a pólóm,és be sétáltam a terembe.
-Miss.Robinson minden rendben van?
-Igen,Mr Taylor-válaszoltam
-Nekem nem úgy tűnik.
-Kérem tanár úr ne faggasson...úgy sem válaszolok-mondtam nyersen
-A szülei elvesztése az oka?
-Meg mondtam már hogy ne faggasson,semmi köze hozzá.
-Tudom hogy össze van törve,de hozzám bármikor fordulhat.-Mr.Taylor
-Nem vagyok összetörve, jól vagyok..köszönöm,de nincs szükségem a segítségére..boldogulok.
-Rendben.
-Bonum post meridiem -mondtam
-Potes -Mr.Taylor

                                                      ~
 -Nagyi értsd meg,igyekszem-mondtam
-Le rontottad az átlagod teljesen..négyes voltál most pedig kettes,ezt mégis mivel magyarázod?
-Sajnálom,igyekszem...talán ezt nem nekem találták ki.-mondtam
-Ezt nem neked találták ki,ezzel áltatod magad?Édes kislányom a szüleid szégyenkeznének miattad rendesen.
-A szüleimet hagyd ki ebből nagyi..hogy lehetsz ilyen?Neked könnyű,mert te elfejtetted.
-Hogy mondhatsz ilyet,igen is hiányzik Camille,hiszen egyetlen lányom volt.És az apád is hiányzik,nagyon jó ember volt-mondta
-Tudom,de nekem sem könnyű...úgy csinálsz mintha foglalkoznál velem,egy időben foglalkoztál velem,de 2 éve mást sem teszel mint ,hogy rám se nézel,el mondod hogy miért?
-Foglalkozom veled,fizetem az iskolád..-mondta haragosan
-Húú ez aztán törődés Mrs.Mayer-mondtam gúnyosan
-Vegyél vissza ebből a hangnemből kisasszony...addig míg az én pénzemből fizetem az iskolád addig egy hangod nem lehet.-mondta
-Tudod mit,ne fizesd...engem meg fejts el..nem vagyok más a számodra mint egy senki-mondtam
-Az unokám vagy Alyssa,és szeretlek téged..de szégyenkezem miattad..a jegyeid...mond mit szólnának a szüleid ehhez?
-Semmit,mert ha ők élnének akkor nem lenne ez-mondtam
-Alyssa kérlek,szedd össze magad-mondtam nagyanyám
Nem szóltam semmit,le raktam a telefont és eldőltem az ágyon.Mi történik velem? Mi??
Össze csomagoltam,a cuccom ami volt..és az ajtó felé igyekeztem,de Sasha megállított.
-Te hova mész?
-Itt hagyom az iskolát..nekem ez nem megy-mondtam
-Alyssa igen is megy,nem hagyhatod itt a sulit...kérlek bírd ki.-mondta
-Nem lehet,lerontottam a négyes átlagom kettesre ...ne mond hogy ez jó..nem ezért tanultam, hogy kettes átlagom legyen.
-Alyssa kijavítod..bíz magadban,kérlek -Sasha szemébe könny gyűlt.
-Sajnálom de ez nekem nem megy-mondtam
-Ne Alyssa,ne menj el...kérlek..hova mennél?
Jó kérdés hova mennék? Hiszen a nagyanyám Puerto Ricoban él...kicsit messze van,és amúgy sem kíváncsi rám,szégyenbe hoztam.
-Rendben maradok...-mondtam
Megölelt és segített vissza vinni a szobámba a cuccom.Sasha fél percre nem hagyott egyedül,félt hogy el szököm...adtam magamnak egy hónap javítási lehetőséget.
Le zuhanyoztam majd befeküdtem az ágyba,le hunytam a szemem és már aludtam is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése